A bűntudat pszichológiai és valláspszichológiai értelmezése: integratív elméleti modell
Lege Artis Medicinae · 2026 · 36 (10) · 449-459
DOI: 10.33616/lam.36.0449 ↗Abstract
A bűntudat elősegítheti a felelősségvállalást és a jóvátételt, de tartós önváddal, szégyennel és kényszeres kételyekkel is társulhat. A tanulmány célja e mintázatok fogalmi elkülönítése, valamint pszichológiai és valláspszichológiai értelmezésük összekapcsolása. A közlemény narratív szakirodalmi szintézisre építve integratív elméleti modellt javasol. A modell a bűntudat adaptív és maladaptív mintázatait a felelősség megélése, a következmények értelmezése, a normákhoz való viszony, az énkép, a kapcsolati tényezők és a pszichológiai erőforrások összefüggésében értelmezi. Vallásos személyek esetében az istenkép szerepét is figyelembe veszi. A modell megkülönbözteti a bűntudathoz kapcsolódó értelmezési folyamatokat a feldolgozás lehetséges következményeitől. Az önegyüttérzést, a hálát, a reményt, a rezilienciát és a mentalizációt a felelősségvállalást és a jóvátételt támogató pszichológiai erőforrásokként tárgyalja. Klinikai vonatkozásban az obsessiv-compulsiv zavarhoz társuló skrupulozitásra összpontosít. A javasolt modell hozzájárulhat a bűntudat és a szégyen, valamint az adaptív és maladaptív mintázatok pontosabb elkülönítéséhez. Gyakorlati támpontot nyújthat pszichológusok, orvosok és lelkigondozók számára a segítő munka fókuszának meghatározásához vallásos és nem vallásos kontextusokban. A modell összefüggései és gyakorlati alkalmazhatósága empirikus vizsgálatot igényelnek.
EUVIMED